A Száguldó Őrnagy a Budapesti Honvéd tagjaként érte el első sikereit, összesen öt bajnoki címet ünnepelhetett a csapattal, és az 1947-48-as, az 1949-50-es, 1950 őszi és az 1953-as bajnoki idényben is gólkirály lett. Már fiatalon a válogatott meghatározó futballistája lett, a nemzeti csapatban is ontotta a gólokat, az Évszázad Mérkőzésén, a Wembley-ben megrendezett, 6:3-as magyar sikert hozó összecsapáson kétszer talált be, majd a "visszavágón", a budapesti 7:1 alkalmával is két gólt lőtt.

Akárcsak az akkori magyar válogatott, az Aranycsapat, ő is megkoronázhatta volna teljesítményét az 1954-es svájci világbajnokságon. Igaz, a magyar együttes nagyszerű játékkal a döntőig jutott, de a fináléban a sérült Puskással felálló Aranycsapat 3:2-es vereséget szenvedett az NSZK-tól (természetesen a 10-es számmal játszó csatár szerezte az első magyar gólt...).

Az 1956-os magyarországi forradalom után egy ausztriai és olaszországi kitérőt követően 1958-ban, 31 esztendősen mutatkozott be a Real Madridban. Már az 1959-60-as szezonban gólkirály lett - összesen négyszer volt a spanyol bajnokság első számú góllövője. Hat bajnoki címet szerzett a fővárosi csapattal, de ami még ennél is fontosabb, az új dimenzióba lépő európai futball egyik első sztárja lett. A Bajnokcsapatok Európa Kupáját, a BEK-et 1956-ban írta ki az UEFA, és a spanyol csapat az első öt évben meg is nyerte a trófeát. 1960-ban a magyar csatár a BEK- és BL-döntők történetének megdönthetetlennek látszó rekordját fölállítva az Eintracht Frankfurt ellen négy gólt varázsolt a német bajnok hálójába (a Madrid végül 7:3-ra nyert Glasgowban...) Ebben az idényben, és két évvel később is Puskás lett a torna gólkirálya. A mintegy húszesztendős karrierje során Öcsi bácsi egészen kivételes teljesítményt produkált: 533 magyar és spanyol bajnoki mérkőzésen 511 gólt lőtt, s a válogatottban nyújtott teljesítménye is kiemelkedő, hiszen összesen 89 magyar és spanyol mérkőzésen 85 gólt szerzett.

Visszavonulása után edzőként dolgozott Chilében, Paraguayban, Egyiptomban, Görögországban, Szaúd-Arábiában, Kanadában, Ausztriában, Spanyolországban és itthon is. Legnagyobb sikereit Görögországban aratta, kétszer is bajnoki címet ünnepelhetett, és 1971-ben a jobbára amatőrökből álló Panathinaikosszal egészen a BEK-döntőjéig menetelt. Hazatérése után 1993-ban rövid időre a magyar válogatott irányítását is átvehette.

Puskás Ferenc hosszú betegség után 2006. november 17-én hunyt el.

A Magyar-Lengyel Barátság Napját 2007-ben a lengyelországi Przemyol városában ünnepelte a két állam, a dél-kelet lengyelországi város zászlódíszben fogadta a vendégeket.

Magyarországon és Lengyelországban csaknem egy időben került sor az államalapításra, és egyben az akkori Európához való felzárkózásra. Az Árpádok és a Piastok gyakran léptek szövetségre, Könyves Kálmán és III. Boleszláv pedig örök testvériséget és barátságot fogadott. Az Árpád-ház kihalásával sem gyengült a két ország szövetsége; az uralkodók kölcsönösen támogatták egymást. A Károly Róbert által szervezett visegrádi kongresszus pedig a maga nemében egyedülállóan szoros együttműködést kezdeményezett a térség országai között.

A lengyelek legnagyobb királyaik között tartják számon Nagy, vagy ahogy ők nevezik, Magyar Lajost, majd annak leányát, Hedviget, a Jagelló-dinasztia megalapítóját. Több Jagelló is ült a magyar trónon, Báthori István erdélyi fejedelem pedig tíz éven át Lengyelország uralkodója volt.

A reneszánsz kor kiemelkedő szellemi központja volt a krakkói egyetem, s volt olyan időszak, amikor a diákok egynegyede hazánkból származott. Szoros kapcsolatban állt Lengyelországgal a magyar történelemben oly fontos szerepet játszó Rákóczi család. S bár II. Rákóczi György belebukott szerencsétlen lengyelországi hadjáratába, ez nem befolyásolta a magyar-lengyel viszony későbbi alakulását. Hisz' Sobieski János lengyel király szabadította fel Bécs után Esztergomot, amely akkor a törökök egyik legfontosabb erődjének számított, Rákóczi Ferenc pedig a szabadságharc bukása után egy időre Lengyelországban talált menedékre.

A 18. század végén Lengyelországot az akkori nagyhatalmak századokra eltüntették Európa térképéről, a két nép közötti rokonszenv azonban nem csökkent. Az 1831-es lengyelországi felkelés oly nagy lelkesedést váltott ki a magyar reformnemesség körében, hogy még fegyveres segítséget is szerveztek a lengyelek támogatására. A bukott felkelés után csaknem minden magyar udvarház fogadott lengyel menekülteket. Az 1846-os újabb galíciai felkelés pedig már közvetlen előjátéka volt az 1848-as forradalomnak. A magyar forradalomban és szabadságharcban részt vevő lengyelek - Wysocki, Dembinski, Bem, Woroniecki és még nagyon sokan - örökre beírták nevüket történelmünkbe.

Az 1863-as felkelés alkalmat adott a magyaroknak, hogy viszonozzák a szabadságharcban való lengyel részvételt. A magyar támogatók száma jóval ezren felül volt, Kossuth még a magyar légió felállítását is tervbe vette.

Az első világháború ellentmondásos körülményei között a két nép töretlen barátságáról tanúskodik, hogy - Tisza István kormányának bosszúságára - ismét sok magyar család fogadott be menekülő lengyeleket, és még lengyel légiós kórház is működött. Nem volt ez másképp 1939 szeptemberében sem, amikor a hatalmas német túlerő által legyűrt lengyel hadsereg mintegy 35 ezer katonája, majd őket követve sok ezer civil keresett és talált menedéket Magyarországon. Európában egyedülállóan működött a balatonboglári lengyel gimnázium, amelynek növendékei mindmáig ápolják a boglári hagyományokat. S nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy egy magyar egység a Varsó melletti kampinosi erdőben harc nélkül adta át fegyvereit a lengyel felkelőknek.

A múlt század második felének magyar-lengyel kapcsolatait a közös blokkba való tartozás és a forradalmi eseményekben való szolidaritás kettőssége jellemezi. 1956 októberét Poznan júniusa és Varsó októbere előzte meg. A szolidaritás újabb nagyszerű példájaként Lengyelország-szerte gyűjtés indult a magyarországi felkelés segítésére, krakkói diákok pedig több teherautónyi és vagonnyi vért és gyógyszert hoztak Magyarországra.

Az 1980-81-ben lezajlott lengyelországi események, a Szolidaritás létrejötte, majd a hadiállapot bevezetése alapvető változásokat indítottak el. Mindez döntő hatással volt az 1989-1990. évi békés rendszerváltásra mindkét országban. A lengyelországi kerekasztal-tárgyalások szolgáltak mintául a magyarországi kerekasztalhoz, és a két országban egymást követték a demokratikus választások.

Gazdasági kapcsolataink folyamatosan bővülnek. A hagyományőrzés mellett igen nagy megbecsülésnek örvendenek egymás országában kulturális és művészeti alkotásaink. Lengyelországban egyre szélesebb a lengyel-magyar baráti társaságok hálózata. A hazánkban élő több ezer lengyel pedig kisebbségi önkormányzatot is választott.

A Magyar-Lengyel Barátság Napját megünnepelni nem más, mint tiszteletünket kifejezni a két nép múltja előtt, jelen és jövő barátságuk folytatása jegyében. Az oktatási intézmények tanárainak és diákjainak részvétele a rendezvényeken - esetleg önálló programok kezdeményezésével - e nemes hagyományok megőrzését és erősítését jelenti.